Az amerikai Országos Egészségügyi Intézet kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences augusztus 5-i számában közölt tanulmányukban leírták, hogy a jelenséget agydaganat, petefészek-rák és hasnyálmirigy-rák esetében tapasztalták.
„A kutatók felfedezték, hogy az aszkorbát nagy dózisban rákellenes hatással rendelkezik a vizsgált rákos sejtvonalak 75 százalékában, miközben a normális sejteket megkíméli. A kutatók az aszkorbát rákellenes hatását a tumort körülvevő extracelluláris folyadékban létrejövő hidrogén-peroxid létrejöttével magyarázzák. A normális sejtekre nem gyakorolt hatást” – áll a tanulmányban.
Az injekcióra azért volt szükség, mert a szervezet lenyelés esetén szabályozza a C-vitamin mennyiségét, így nagyobb dózisra szájon át nem lehet szert tenni. „Amikor olyan élelmiszereket fogyasztunk, melyek napi 200 milligrammnál több C-vitamint tartalmaznak, például két narancsot vagy egy adag brokkolit, a szervezetünk megakadályozza, hogy a vér aszkorbát szintje túllépjen egy szűk sávot” – nyilatkozta Mark Levine, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók „agresszív agytumorban, petefészek-rákban és hasnyálmirigy-rákban szenvedő rágcsálók vénáiba és hasűrébe fecskendezték be az aszkorbátot, naponta akár 4 grammot is testtömeg-kilogrammonként”. Miután 43 rákos és öt normális sejtvonallal rendelkező egeret oltottak be, „a kutatók felfedezték, hogy a nagy koncentrációjú aszkorbát rákellenes hatást gyakorolt a tesztelt sejtvonalak 75 százalékában, ugyanakkor a normális sejteket megkímélte.”
A tanulmányt készítő kutatók arra is találtak bizonyítékot, hogy „ez a magas aszkorbát koncentráció emberekben is elérhető.”
„A gyorsan terjedő petefészek-rákban, hasnyálmirigy-rákban és agytumorban szenvedő immunhiányos egerekben … az aszkorbát injekciók a tumor növekedését és tömegét 41-53 százalékkal csökkentették.” – áll a tanulmányban. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az eredmények „az első szilárd alapot nyújtják az aszkorbát farmakológiai fejlesztéséhez az emberi rákkezelésben.”
A C-vitaminról már három évtizeddel ezelőtt azt tartották, hogy lehetséges kezelésként szolgálhat a rák ellen, a következő kísérletekből azonban az derült ki, hogy a szájon át szedett dózisok nem jártak előnnyel.
