...érzem kevés vagyok már. Enyhe hányinger, szív dobogósodás, hangulat ingadozás, nehéz alvás olykor ami rám tör. Volt amikor teljes pánik tört rám, nem tudtam mi ez, mára tisztázódott, hogy a gondok gyökere az, hogy tartok a betegségektől. Voltak súlyos betegek a közvetlen környezetemben, amit nehezen viseltem, arra gondolok ez onnan ered, esetleg most jön ki rajtam a trauma. Iszonyatosan tartok attól, hogy bármi baj ér testileg. Néha úgy érzem a saját testem rabja vagyok. Igyekszem el terelni az istoba gondolatokat, egyre több seikerrel, de nem az igazi!Tud esetleg valami konkrét dolgot nekem javasolni addig is amíg nem találkozunk személyesen? Fiatal vagyok, boldog és imádom a munkámat, de néha fel emészt, amikor egyik héten elő tör, aztán minden rendben. Köszönöm a választ előre is!

...ritkán jön haza, akkor mérhetetlenül iszik és nehezen türtőzteti magát, mielőtt visszamegy szintén. Annak is én vagyok az oka, hogy neki ott kell dolgoznia.Munkáját kiválóan elvégzi, nagyon sok dicséretet kap. Beteges vásárló is az utóbbi időben. Felesleges dolgokra költ sok pénzt.
Kérdésem igazából az volna, hogy hogyan viselkedjek vele. Kb. két éve úgy éreztem elég, minden az én vállamon volt, semmiben nem segített, én intéztem minden ügyes bajos dolgát, háztartás a kert teljesen az enyém. Azt hiszem onnantól kezdve megváltoztam vele szemben, azt, hiszem kicsit levettem a kezem róla,és azóta érzem, hogy többet is iszik és durvább lett. Utoljára mikor 6 hét után hazajött természetesen viselkedtem vele, nem mentem bele vitákba, kértem, hogy ne veszekedjen, kedves voltam hozzá. Egy napig nem is ivott. Eljött az indulás előtti nap. Apróság miatt belém kötött. Ököllel nagyon erősen arcon ütött.
Másnap összepakolt, és már reggel elrohant. 500 km-re dolgozik. Hogy viszonyuljak hozzá ezek után?Hagyjuk el? Akkor halálra issza magát. Szétveri a lakásunkat. Amikor ott kint van és részeg olyanokat ír, szidalmaz, engem okoz, néha úgy érzem saját magáról beszél.Kétszer volt olyan hogy felhívott, utána a munkahelyéről, józanul, hogy ne haragudjak, de már nagyon ki van. Igazából szégyenli amiket tesz. Tudom, hogy mit érez legbelül, ismerem a következő lépését, de ez így tarthatatlan. Tudom, hogy orvoshoz kellene fordulnia, ezt kérem ne írja, rá fogom vezetni mindenképpen. Azt se írja kérem, hogy forduljunk családtaghoz, vagy baráthoz, mert nincs olyan akihez lehetne. Jelenleg, különben sem bízik senkiben.
azt kérem Öntől, hogy én mit tegyek most, írjak neki telefonon? Hagyjam magára teljesen? Őrlődjön most ?
Szerintem beteg, nem szeretném még fokozni a helyzetet. Persze mindenki azt mondja, hogy el kell hagyni nincs remény, magamra gondoljak. Igen értem lehet, hogy el kell hagyni el kell menni odáig, hogy észbe kapjon, de most úgy érzem valóban beteg. Felírtam neki milyen vitaminokat szedjen, tudom, hogy az alkohol miatt pótolni kell bizonyos vitaminokat és ásványi anyagokat. meg is vette ezeket, és megígérte, hogy szedi őket. sajnos nagyon kevésszer vette be őket. itthon ebéd után odarakom neki és akkor beveszi.
Tudom, hogy szenved. Mindenhol azt olvasom, addiktologusoktól is, gyógyult alkoholistáktól is, hogy ne menjünk bele vitákba, ne vádaskodjunk, ne mondogassuk, hogy már megint iszol, ne ellenőrizgessük vagyis, hogy bánjunk velük úgy mint a hímes tojással. Nagyon nehéz. Ideig óráig sikerül.
Tavaly mielőtt visszament külföldre dolgozni, megkérdeztem tőle, hogy ilyen mentális állapotban akar külföldön dolgozni? Nem kellene elmennie orvoshoz, és rendbe tennie magát? Kerestem neki két pszichiátert, felírtam telefonszámukat odaadtam neki. Nem hívta fel egyiket sem.
Elnézését kérem, hogy ilyen hosszúra sikerült. Várom segítségét, sajnos nagyon empatikus és érzékeny ember vagyok, mindig másokon akarok segíteni. Nem tehetek róla, de megváltozni nem tudok, bár igyekszem.Köszönöm

...ritkán jön haza, akkor mérhetetlenül iszik és nehezen türtőzteti magát, mielőtt visszamegy szintén. Annak is én vagyok az oka, hogy neki ott kell dolgoznia.Munkáját kiválóan elvégzi, nagyon sok dicséretet kap. Beteges vásárló is az utóbbi időben. Felesleges dolgokra költ sok pénzt.
Kérdésem igazából az volna, hogy hogyan viselkedjek vele. Kb. két éve úgy éreztem elég, minden az én vállamon volt, semmiben nem segített, én intéztem minden ügyes bajos dolgát, háztartás a kert teljesen az enyém. Azt hiszem onnantól kezdve megváltoztam vele szemben, azt, hiszem kicsit levettem a kezem róla,és azóta érzem, hogy többet is iszik és durvább lett. Utoljára mikor 6 hét után hazajött természetesen viselkedtem vele, nem mentem bele vitákba, kértem, hogy ne veszekedjen, kedves voltam hozzá. Egy napig nem is ivott. Eljött az indulás előtti nap. Apróság miatt belém kötött. Ököllel nagyon erősen arcon ütött.
Másnap összepakolt, és már reggel elrohant. 500 km-re dolgozik. Hogy viszonyuljak hozzá ezek után?Hagyjuk el? Akkor halálra issza magát. Szétveri a lakásunkat. Amikor ott kint van és részeg olyanokat ír, szidalmaz, engem okoz, néha úgy érzem saját magáról beszél.Kétszer volt olyan hogy felhívott, utána a munkahelyéről, józanul, hogy ne haragudjak, de már nagyon ki van. Igazából szégyenli amiket tesz. Tudom, hogy mit érez legbelül, ismerem a következő lépését, de ez így tarthatatlan. Tudom, hogy orvoshoz kellene fordulnia, ezt kérem ne írja, rá fogom vezetni mindenképpen. Azt se írja kérem, hogy forduljunk családtaghoz, vagy baráthoz, mert nincs olyan akihez lehetne. Jelenleg, különben sem bízik senkiben.
azt kérem Öntől, hogy én mit tegyek most, írjak neki telefonon? Hagyjam magára teljesen? Őrlődjön most ?
Szerintem beteg, nem szeretném még fokozni a helyzetet. Persze mindenki azt mondja, hogy el kell hagyni nincs remény, magamra gondoljak. Igen értem lehet, hogy el kell hagyni el kell menni odáig, hogy észbe kapjon, de most úgy érzem valóban beteg. Felírtam neki milyen vitaminokat szedjen, tudom, hogy az alkohol miatt pótolni kell bizonyos vitaminokat és ásványi anyagokat. meg is vette ezeket, és megígérte, hogy szedi őket. sajnos nagyon kevésszer vette be őket. itthon ebéd után odarakom neki és akkor beveszi.
Tudom, hogy szenved. Mindenhol azt olvasom, addiktologusoktól is, gyógyult alkoholistáktól is, hogy ne menjünk bele vitákba, ne vádaskodjunk, ne mondogassuk, hogy már megint iszol, ne ellenőrizgessük vagyis, hogy bánjunk velük úgy mint a hímes tojással. Nagyon nehéz. Ideig óráig sikerül.
Tavaly mielőtt visszament külföldre dolgozni, megkérdeztem tőle, hogy ilyen mentális állapotban akar külföldön dolgozni? Nem kellene elmennie orvoshoz, és rendbe tennie magát? Kerestem neki két pszichiátert, felírtam telefonszámukat odaadtam neki. Nem hívta fel egyiket sem.
Elnézését kérem, hogy ilyen hosszúra sikerült. Várom segítségét, sajnos nagyon empatikus és érzékeny ember vagyok, mindig másokon akarok segíteni. Nem tehetek róla, de megváltozni nem tudok, bár igyekszem.Köszönöm