Tisztelt Doktor Úr!
72 éves édesapám Parkinson-kórban szenved. A betegségét már régebben felfedezték, de akkor Parkinson korhoz hasonló betegségnek titulálták. Kapott sok gyógyszert, de nem tartották állandó orvosi ellenőrzés mellett. Nem mondtak nekünk semmit a betegség lefolyásáról sem. Csak annyit, mozogni kell sokat, szedje a gyógyszereket, és menjenek vissza, ha nagyon romlik. Próbáltunk kérdezősködni, de keveset tudtunk a betegségről,...
Tovább
...és ezért nyilván egy csomó dologra nem gondoltunk.
Évekig nem romlott nagyon az állapota, csak mindig kicsit. Szedte a gyógyszereket, és bár kérdeztük, mit tegyünk, a válasz mindig az volt: mozgás és gyógyszerek. (Sajnos az Apukám a mozgás részt nem nagyon volt hajlandó betartani. Állandóan veszekedés volt abból, mikor Anyu vagy bárki szólt neki, hogy sétáljon, tornázzon, agresszív lett, csak a tévét volt hajlandó nézni. Ha az orvosoktól tanácsot kértünk, senki nem mondott semmi hasznosat erre.)
Egy-másfél éve új orvost váltottunk, akkor, amikor Apu már tényleg alig tudott járni. Ő új gyógyszereket írt fel, így Apu most ezeket szedi: Stalero, Mirapexin, Azilekt, Lucetén illetve Asztrix és Koverex. Ám ez az orvos sem akarta Aput rendszeresen látni. Nekünk nincs autónk, mindig taxival szállítottuk szegényt be (ami nekünk is, neki is egy tortúra volt), hogy odatoljuk az orvoshoz, aki szinte rá sem nézett, csak felírt erősebb adagot.
Ezért új orvost kerestünk és bejelentkeztunk a Semmelweis Egyetemre . Február 17-re van időpontunk, ám sajnos közbejött Apu állapotának romlása, ami az elmúlt 2 hétben nagyot esett. (Nem tudjuk, el tudunk-e jutni egyáltalán a doktor úrhoz, kiengedik-e Aput a kórházból, vagy ha igen, akkor milyenek lesznek az éjszakái). Ugyanis éjszakánként rájöttek agresszív pillanatok. Ilyenkor 65 éves Anyukámra támad, hogy megcsalja őt, lefogta a kezét, sőt volt, hogy késsel fenyegette. Mert érdekes, akkor ki tudott menni a konyhába a késekért, napközben alig tudott mozogni, Anyu szolgálta ki, segített neki mindenben.
Ki kellett hívni a mentőket, bevitték a X. kerületi Bajcsy kórházba, ahol kiderült, ki is volt száradva, mert inni sem akart már otthon, agresszív volt, ha Anyu itatta, és a CT vagy MR kimutatta, agyérelmeszesedése is van. (Azóta is haragszik anyura, amiért kórházba vitette.) (Azóta a Bajcsyban már másnap, legyengülten elkapott egy fertőző hasmenést, most pedig lázas, látogatni sem lehet, mert járvány van.)
A kórházba azért betelefonáltunk, ahol azt mondták, el kell döntenünk, tudjuk-e vállalni az otthoni gondozását, mert gyakorlatilag magatehetetlen.
Anyut nem akarjuk kitenni ennek, mert már kezd rámenni az egészsége és retteg az éjszakáktól.
A kórházban azt mondták, elindítanák a Bajcsy két rehabilitációs részlegébe a felvételt, a Gizellába és a Paulába. Most attól félünk, ezek azok a tipikus elfekvő helyek, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a betegekkel, csak hagyják őket vegetálni. Viszont nem vagyunk gazdagok, így egy drága otthon sajnos szóba sem jöhet.
Hozzá teszem, bár az eszünk azt mondja, egy otthon a jó megoldás, főleg anyu egészsége miatt, a szívünk egyelőre ódzkodik ez ellen.
Segítséget szeretnék kérni, ki tudja, milyen ez a két otthon, a Paula és a Gizella? Illetve milyen otthonok vannak, ahol egy parkinson-kóros beteget fogadnak, és normálisan foglalkoznak vele, ahol rendszeresen lehet látogatni?
Nem tudjuk, mit lehetne tenni! van-e egyáltalán remény arra, hogy Apu javulni fog? Hallottam agyba beültethető implantátumról is, ahhoz ő már idős? Vagy már nincs más megoldás?
(A neten még néztem különböző kezeléseket, rehabilitációt, de azok ára szintén olyan drága, hogy nem nagyon tudnánk kifizetni segítség nélkül. Úgy tűnik, csak annak van esélye, aki jómódú.)
Köszönöm előre is ha bármilyen segítséget, ötletet tudna adni, mit tegyünk, hova fordulhatunk, kiben bízhatunk!
Tisztelettel: K.A.