A Neurology című lapban megjelent vizsgálat során a szakemberek több mint ezer 55 éves vagy annál idősebb személyt kérdeztek ki arról, hogy érte-e őket bármiféle fizikai vagy lelki erőszak 18 éves koruk előtt. Rákérdeztek arra is, érezték-e, hogy szüleik, gondviselőik szeretik őket, továbbá hogy féltek-e valaha a róluk gondoskodóktól, illetve bántalmazták-e őket valaha valamilyen eszközzel, például övvel. A kérdőív kitért az esetleges válásokra is, valamint az alanyok anyagi helyzetére. A három és fél éven át tartó kutatás során a tanulmányban résztvevők közül 257-en meghaltak, közülük 89 esetben volt konkrétan kimutatható a stroke, és további 40 embernél volt feltételezhető a családi kórtörténet alapján.
A kutatás során a szakemberek megállapították, hogy a gyerekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagoltság és a későbbi stroke között szoros összefüggés van, amely azután is kimutatható volt, hogy egyéb kockázati tényezőket – a cukorbetegséget, a fizikai aktivitást, a dohányzást, a szorongást és a szívproblémákat – is figyelembe vettek.
Amint azt a vizsgálatot vezető Robert Wilson, a chicagói Rush Egyetem Orvosi Központjának munkatársa kifejtette, bár azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a gyerekkori érzelmi sivárság és bántalmazás megnöveli a pszichiátriai rendellenességek kockázatát, a mostani vizsgálat az első, amely a stroke-kal is párhuzamba állítja mindezt.
D. Kevin Barrett, a jacksonville-i Mayo Klinika munkatársa hozzátette, a mostani eredmények tovább erősítik azt a feltételezést, miszerint a gyerekkori traumák a felnőttkorra is kihatnak. Az eredmények ellenére közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem lehet felállítani a gyerekkori traumák és a stroke között, és az eredmények értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a kutatás során az alanyok csupán saját emlékeikre hagyatkoztak.
