A The Lancet Oncology online kiadásában megjelentetett tanulmány jelentős eltéréseket talált az emlőrák, a vastag- és végbélrák illetve a prosztatarák túlélési esélyeiben Észak-Amerikában, Európában, Japánban, Brazíliában, Ausztráliában és Kubában.
Az elemzés 1,9 millió kezdeti stádiumú rákos megbetegedéssel diagnosztizált felnőtt adataira támaszkodik 1990. és 1994. között, akik eredményeit öt évvel később ellenőrizték. Az ötéves viszonyítási pontnál a túlélési arány az Egyesült Államokban volt a legmagasabb emlő- és prosztatarák tekintetében, Kanada és Ausztria lett a második és a harmadik helyezett.
A női kolorektális (vastag és végbél) daganatos megbetegedések esetében Franciaország áll az élen, ezt követi az Egyesült Államok; férfiakban kialakuló vastag- és végbélrák esetében pedig Japán a győztes, az Egyesült Államok itt is második helyezést ért el.
Algéria mindkét kategóriában utolsó lett, adatai az ország északkeleti részén fekvő Setif tartományból származtak, amely a lakosság négy százalékát teszi ki. Setifben annak esélye például, hogy az emlőrák diagnosztizálása után öt évvel életben marad a beteg csupán 38,8 százalék, míg az Egyesült Államokban 83,9 százalék. Nők körében a végbélrák összehasonlító túlélési aránya Setifben mindössze 18,2 százalék, ezzel szemben Franciaországban 63,9 százalék.
„Setifben a túlélési arány hasonló, sőt rosszabb, mint az 1993-1997 között diagnosztizált feketék túlélési aránya Zimbabwe fővárosában, Hararében, ahol a rendkívül alacsony túlélési arányt a korai diagnózis eszközei, a klinikai vizsgálatok és a kezelés hozzáférhetetlenségének tulajdonították” – áll a tanulmányban.
Michel Coleman, a londoni Higiéniai és Trópusi Orvostani Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője az AFP-nek azt is elmondta, hogy a túlélési arány Nyugat-Európában magasabbnak bizonyult, mint Kelet-Európában, mely utóbbi régiót az 1990-es években a posztkommunista gazdaság összeomlása sújtotta, de ahol a rákkezelésben előrelépések történtek az elmúlt néhány évben.
Coleman azt is megjegyezte, hogy jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók az egyes amerikai államok között, illetve az amerikai fehér és fekete lakosság között. A vizsgált 16 állam és nagyvárosi terület közül jellegzetesen 6-7 százalékpontnyi különbség volt észlelhető a túlélési arány tekintetében a helyszínektől függően. Következetesen rosszul teljesített New York város, ahol valamennyi rákos megbetegedés túlélési aránya a legalacsonyabb volt, kivéve a végbélrákét nők esetében.
A tanulmány szerint a fehéreknek 14 százalékkal nagyobb túlélési esélyük van az emlőrák esetében, mint a feketéknek. Ez a különbség valamivel csökkent, de mindvégig jelentős maradt a rák többi kategóriájában is. A prosztatarák esetében 7 százalékra esett vissza.
Coleman szerint egy sor jól ismert probléma magyarázza ezt a fekete-fehér egyenlőtlenséget. Ide tartozik az egészségbiztosítás hiánya vagy nem megfelelő egészségbiztosítás az amerikai fekete lakosság körében; a rák korai jeleire való reakció szükségességének gyenge tudatossága; és elégtelen hozzáférés az olyan egészségügyi ellátáshoz, amely időben azonosíthatná és hatékonyan kezelhetné a tumort.
A tanulmányban Kubát is vizsgálták, és a nyers statisztikák tükrében két kategóriában is első helyen szerepelt, egy harmadik kategóriában pedig második lett. Coleman hozzátette azonban, hogy a kubai adatokat nem lehet teljesen megbízhatónak tartani, mivel a halotti bizonyítványok számával kapcsolatban felmerül néhány kérdés.
