Egészségügyi hírek

Válasz a Gyilkos riportra

betegszoba.hu


Dr. Vértes András, kardiológus főorvos: ”Csak remélni tudom, hogy kevesen látták a Papp Professzorral készült riportot...”

Az ECHO Tv-ben megjelent riport után, az elmúlt héten több betegem keresett fel azzal a kérdéssel, hogy elhagyja-e a statin kezelést. Úgy döntöttem, hogy ezt már nem hagyhatom szó nélkül.

Valótlan, ellenőrizhetetlen adatok, nem megfelelő következtetések.

Az elhangzottak szakmai vitaalapnak még elmehettek volna. Veszélyes mondatok, melyek akár az érelmeszesedés valamely formájával küzdő betegek számára a szív-  és érrendszeri események ismételt előfordulását, és akár korai halálát is okozhatják.

A riport főszereplője, Papp Professzor elmondta, hogy az általa ismert adatok eddig is publikusak voltak, de véleményem - és számos megkérdezett kardiológus - szerint ez nem igaz.

Mi igaz a statin kezeléssel kapcsolatban?

A statinok 1987-ben kerültek forgalomba, ezt követően pedig az első nagy prospektív multicentrikus randomizált tanulmányban vizsgálták meg a hatásukat. Ez a megfigyelés a Scandinavian Simvastatin Survival Study (4S) volt, melybe 4444 koszorúérbeteget vontak be. A betegek egy része simvastatin kezelésben részesült, másik része pedig nem kapott lipid csökkentőt. A betegeket mintegy 5 évig követve azt találták, hogy az halálozás rizikója 30%-al, a koszorúérrel kapcsolatos esemény rizikó 42%-al csökkent a kezelt csoportban. A tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy a bevont 202 diabéteszes betegnél még jelentősebb volt a csökkenés, a teljes halálozás rizikója 43%-al, a nagy koronáriaesemény rizikója 55%-al csökkent. Ez a tanulmány bizonyította azt, hogy a lipid-csökkentő kezelés nemcsak a koleszterinszintet, hanem a szív- és érrendszeri rizikót, valamint a halálozások számát  is csökkenti.

A Heart Protection vizsgálat gyógyszergyártó cégektől függetlenül szervezett tanulmány volt és mintegy 21 ezer, 40-80 év közötti koszorúérbeteg, perifériás érbeteg, diabéteszes ember vizsgálata során 40 mg simvastatin napi alkalmazása mellett az 5 éves követési időszakban azt találták, hogy az összhalálozás, és az összes érrendszeri halálozás kockázat, az összes stroke és a súlyos szív- és érrendszer események kockázata szignifikánsan csökkent.

A szív és érrendszeri halálozásban nagy szerepe van az intervenciós beavatkozásoknak, a koszorúér tágításnak és stent beültetésnek.  Számos esetben a beavatkozást követően ismételt elzáródás következik be, melynek eredményeként nagy kardiovaszkuláris események alakulnak ki: szíveredetű halálozás, valamint nem halálos szívizominfarktus - ezért szükségessé válhat a koszorúérműtét vagy az ismételt tágítás. A randomizált vizsgálatok alapján a statin kezelés ezekben az esetekben mindenképpen javasolt a koleszterinértéktől függetlenül.

A szívizom infarktust követően a halálozás az első évben átlagosan 10%, ezt követően évente 5%. A halálozás 85%-a koszorúér eseménnyel függ össze, ebből 50% hirtelen halál, 50% az első három hónapban következik be és 33% az első három héten – ezért nem mindegy az, hogy az infarktust követően milyen kezelést alkalmazunk.

A korábbi évek vizsgálatai azt mutatták, hogy az egészséges egyénhez viszonyítva a kardiovaszkuláris betegségben szenvedők életkilátása 7,4 évvel, akut szívinfarktus esetén 9,2 évvel, míg a stroke-ot szenvedőké 12 évvel csökken. A betegek életkilátásai jelentősen javíthatók a megfelelő kezeléssel.

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az aszpirin 25%-al, a béta-receptorblokkoló 25%-al, az ACE-gátló 25%-al, míg a lipid-csökkentő kezelés 30%-al csökkenti a rizikót.

A lipid-csökkentő kezelés nagyobb rizikócsökkentő hatása mellett az is igazolt, hogy a kezelés elhagyása csökkentheti a betegek életesélyeit. Ezt bizonyították abban a tanulmányban, amelyben 9939 infarktuson átesett egyén halálozását vizsgálták 1 évig a statint szedők és a statint elhagyók között.

A vizsgálat azt mutatta, hogy azoknak volt a legkedvezőbb az életkilátása, akik az infarktus akut szakában statint szedtek, a legrosszabb életkilátásuk pedig azoknak volt, akik abbahagyták a kezelést. Kedvezőtlenebb volt a halálozásuk azokhoz képest, akik egyáltalán nem részesültek statin kezelésben.

A 2011-es Európai Kardiológiai Társaság ajánlása – és a magyar ajánlás is – markánsan megfogalmazza az összkoleszterin, az LDL-koleszterin és a non-HDL-koleszte­rin gyógyszerekkel, valamint életmódváltással elérendő, rizikóstátusztól függő terápiás célértékeit. A különösen veszélyeztetett, igen nagy rizikójú betegek csoportjában (akut koronária szindróma, iszkémiás stroke, kritikus végtagiszkémia) az elérendő célérték az összkoleszterint illetően a 3,5 mmol/l alatti, az LDL-koleszterin vonatkozásában az 1,8 mmol/l alatti (non-HDL<2,6 mmol/l) tartomány. Amennyiben ezt nem sikerül elérni, törekedni kell a legalább 50%-ot elérő LDL-koleszterinszint csökkentésre.

1988 óta az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport, amiről igen széleskörű és tartós terápiás tapasztalat áll rendelkezésre.

Több mint 50 millió beteg részesült statin terápiában. A statin általánosságban biztonságos és a betegek jól tolerálják. A leggyakoribb mellékhatás enyhe, általában izomfájdalom, amely másik statinra cserélve, vagy a dózis csökkentésére megszűnik. A statinok alkalmazása során megfigyelhető a májenzim emelkedése. Kedvezőtlen mellékhatások elsősorban a nagy dózisok alkalmazása mellett észlelhetők. Ez a mellékhatás általában enyhe, ráadásul a statin elkezdése után javasolt labor kontroll vizsgálattal megelőzhető a további emelkedés. A nem kívánt mellékhatások azt mutatják, hogy bizonyos esetekben a statin monoterápiát ki kell egészíteni más támadáspontú lipid-csökkentő szerekkel.

4 év kezelés során, minden 1 mmol/l  LDL-koleszterin csökkenés hatására 13%-al, cukorbetegség esetén pedig 9%-al csökkent az összhalálozás rizikója.

A meta-analízisek alapján a statin kezelés enyhe mértékben emeli a 2-es típusú diabetes mellitus előfordulását azon betegekhez képest, akik nem szednek statint.

A vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy bár emelkedik a DM előfordulásának valószínűsége, a kardiovaszkuláris események száma szignifikánsan csökkent. Egy vizsgálat igazolta, hogy a statin kezelés mellett 27% -al nő a DM előfordulás rizikója. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ebben a vizsgálatban szignifikánsan, 54%-al csökkent a statin kezelés mellett a szívroham, 48%-al a gutaütés (stroke), és 20%-al az összes halál előfordulása. A placebo csoportban is jelentősen emelkedett a vizsgálat során a DM előfordulása.

13 vizsgálat, közel 100.000 beteg meta-analízise alapján kimutatták, hogy 225 beteg 4 éves statin kezelése során, 1 plusz esetben jelentkezik cukorbetegség, de 5.4 szív- és érrendszeri esemény volt megelőzhető!

A Papp Professzor által is emlegetett Diabetes Care folyóirat 2015. szeptemberében publikált,  cukorbetegek szív- és érrendszeri megelőzéssel foglalkozó ajánlása szerint minden cukorbetegnek 40 éven felül közepes dózisú, míg 70 év felett mindenkinek magas dózisú statin kezelés javasolt.

Csak remélni tudom, hogy kevesen látták a Papp Professzorral készült riportot…

Rövid – kicsit szakmai – elemzésemben remélem sikerült a kétkedőket meggyőzni arról, hogy a statin kezelés minden infarktuson, koszorúér tágításon, magas szív és érrendszeri rizikójú betegnek, cukorbetegnek, és természetesen az emelkedett koleszterinszintű betegnek szükséges a statin kezelés, mivel ezzel az ismétlődő szív- és érrendszeri események előfordulása és az összhalálozás is csökkenthető. Természetesen a statin kezelés mellett rendszeres laboratóriumi és kezelőorvosi kontroll szükséges.

Az interneteten böngészve számos vizsgálat eredményét és a véleményembe szőtt irodalmi utalásokat is megtalálhatják.

Dr. Vértes András

Kardiológus főorvos