A krónikus betegségek hallatán sokan a fejlett országokra asszociálnak, holott az esetek mindösszesen csak 20%-a fordul elő magasabb jövedelemmel rendelkező nemzeteknél. A legtöbb országban a szegényebb réteg az, akit a legjobban veszélyeztetnek krónikus légzőszervi betegségek, és őket fenyegeti jobban az idő előtti elhalálozás. Ők azok, akiknek lehetőségük az egészségügyi ellátáshoz számos esetben korlátozott.

A WHO becslései szerint kétszer annyi haláleset történik a krónikus betegségek következtében, mint az olyan fertőző betegségek miatt, mint a HIV/AIDS, TBC és malária. Az előrejelzések szerint ezen betegségek miatt bekövetkező elhalálozások száma 17%-kal fog növekedni az elkövetkezendő 10 évben, éppen ezért, sürgősen meg kell találni a megoldást a körülmények hatékony kezelésére. Az Espicom legújabb, ”Telemonitroing: kihívások és lehetőségek” című jelentése szerint ennek oka többek között az öregedő népesség és az egészségtelen életmód, amely emeli az ellátásra szorulók számát. Ez pedig a globális telemonitoring piac gyors növekedést eredményezheti.

Mi is az a telemonitoring?

A telemonitoring nem jelent mást, mint távgondozást. A páciens otthonát különböző ellenőrző készülékkel szerelik fel, lehetővé téve az orvosok számára, hogy távolról kövessék nyomon betegeik egészségét, összegyűjtve az életfunkciókkal és egészségi állapotukkal kapcsolatos összes adatot. A szerkezet egyből jelez a szolgáltatónak, amint a beteg állapota romlik, hogy azonnal megtehessék a szükséges lépéseket. A technológia bármilyen olyan betegség esetén használható, ahol rendszeres orvosi ellenőrzésre van szükség, így egyaránt alkalmazható szívelégtelenség, magas vérnyomás, cukorbetegség, légzőszervi betegségek, valamint kombinált betegségek esetén.

Fokozódhat az érdeklődés az e-fajta gondozás iránt, hiszen amellett, hogy képes javítani a krónikus betegek egészségén, lehetővé teszi, hogy az emberek saját otthonuk kényelmében részesüljenek az ápolásban, csökkentve ezzel az orvosi rendelőkbe látogató páciensek számát. A technika azon emberek számára is nagy haszonnal bírhat, akik nagyon távol laknak orvosaiktól, illetve olyan településeken élnek, ahol az egészségügyi infrastruktúra hagy némi kívánni valót maga után.

A telemonitoring egy fiatal piac, ami az USA-ban és Európa néhány országában már elfogadott, de a legtöbb országban még kísérleti stádiumban van. Mint minden új kezdeményezésnek, ennek is meg van a maga ideje, míg hatékonysága értékelhetővé válik, és beágyazódik a köztudatba. Addig is számos aggállyal kell megbirkóznia.

Költség-hatékonyság?

A gazdasági világválság hatására mindenki anyagi nehézségekkel találta szembe magát, szorítottak a költségvetésen, kevesebb pénzt áldoznak egészségügyi projektre, beruházásokra, ami azt jelenti, hogy nem fordítanak pénzt új technológiák bevezetésére. Másfelől azonban, a feljebb említett előrejelzések hatására, fokozott nyomás nehezedik a klinikákra, költség-hatékony megoldásokra van szükség. A telemonitoring alkalmazásához valóban szükség van egy nagyobb ráfordításra - például az elektronikai eszközök beszerzésére - hosszú távon azonban ez költséghatékonynak bizonyulhat, hiszen az állítások szerint, főként a krónikus betegségek esetében a folyamat lelassítható, vagy akár vissza is fordítható, a módszer által biztosított megfelelő kezelés következtében.

Elvárások a betegek felé

Az egészségügyi szolgáltatóknak változtatniuk kell munkamódszereiket, illetve átalakítani a költségvetéseiket, miközben a betegnek akarniuk kell az aktív részvételt azért, hogy mindez működjön, hiszen az ő esetükben van két dolog, amire feltétlenül szükség van: a képesség, hogy használni tudják az eszközöket, illetve a fegyelem, hogy betartsák az otthoni méréseket. A kiválasztás folyamata, ami alapján eldől, hogy ki az, akihez illik ez a módszer, limitálja azon betegpopulációt, akiknél ez valóban használható és hatékony lesz.

Kapcsolódó cikkek
	Távgondozás mobilon