Dr. Charles M. Morin, a Laval Egyetem Pszichológiai Iskolájának munkatársa vezette a 3 485 ember bevonásával készült tanulmányt. A telefonos felmérés során a résztvevőknek értékelniük kellett a saját és közeli családtagjainak alvásminőségét, majd a következő 12 hónapon keresztül levelezés útján rendszeresen tájékoztatniuk kellett a kutatókat az esetleges változásokról a témával kapcsolatban.

A felmérés eredményei alapján kiderült, hogy a megkérdezett személyek 40%-ának legalább egy inszomniás ember élt a családjában. Legtöbbjük családjában csak egy (76%), néhány esetben kettő (21%), vagy akár három (3%) álmatlanságban szenvedő ember élt. Az inszomnia előfordulási kockázata az álmatlanságban szenvedő családtagok számával egyenes arányban nőtt, azaz 37%-kal, ha csak egy, 250%-kal, ha kettő, és 314%-kal ha három inszomniás tagja volt a családnak.

"Minden bizonnyal genetikai tényezők is befolyásolják a vizsgált jelenséget, de a mechanizmus mögött pszichológiai folyamatok is közreműködhetnek", mondta Charles M. Morin, aki szerint a vizsgálat eredménye alapján arra lehet következtetni, hogy a korai pszichológiai kezelés segíthet a krónikus inszomniában szenvedő embereken.