Egészségügyi hírek

Miből áll az érzelmi memória?


A Johns Hopkins Kutatóintézet munkatársai a Cold Springs Harbor és a New York Egyetem szakemberivel együtt felfedezték, hogy pontosan miért emlékszünk az érzelmi töltéssel bíró eseményekre jobban, mint a kevésbé drámaiakra.

Azt már több kiterjesztett lélektani vizsgálat, valamint saját személyes élményeink is igazolták, hogy azokra az eseményekre, melyekhez magas érzelmi töltöttség - például harag, félelem vagy nagyfokú öröm -  társul, sokkal jobban emlékezünk, mint az érzelmekhez nem kapcsolódó eseményekre. A kutatók legutóbbi vizsgálatuk során kimutatták, hogy a folyamat molekuláris hátterében egy hormon felszabadulása áll, mely fogékonyabbá teszi az emlékeket tároló sejteket az új információkra, ezáltal "mélyebben íródik be" emlékezetünkbe az adott esemény.

"Ha agyunkat egy hatalmas áramkör-hálózatként képzeljük el, akkor minden új tapasztalatot egy új áramkör létrejöttével tudjuk szemléltetni. Munkánk során felfedeztük, hogy magas érzelmi töltöttség esetén norepinephrin szabadul fel, mely tartósabbá teszi az idegsejtek közötti kapcsolatokat (szinapszisokat)." - fejtette ki Dr. Richard Huganir professzor, a kutatócsoport vezetője.

Már régóta ismerjük a norepinephrin Cannon-féle vészreakció során a szervezetre gyakorolt élettani hatásait, azonban a kutatók csak most ismerték fel, hogy emellett foszforilálás révén az idegsejtek GluR1 receptorának a szinapszisok környékére vándorlását is elősegíti. Így amikor valamilyen eseményt kell rögzíteni, akkor nagyobb számban állnak rendelkezésre az ehhez szükséges receptorok.

"Feltételeztük, hogy a GluR1 a norepinephrin célpontja, mivel a receptor hiánya vagy kóros működése memóriazavarokat okoz egerekben. Ennek igazolása céljából a norepinephrin szintjét emelő adrenalint fecskendeztünk az egerekbe, majd a kiváltott hatást az egerek agyáról készített metszeteken vizsgáltuk. Ekkor jöttünk rá, hogy a norepinephrin hatására fokozódott a GluR1 foszforiláltsága, valamint hogy foszfátcsoport hatására a receptorok a szinapszisok közelében gyülekeztek." - magyarázta Huganir professzor.

A folyamat élettani igazolása céljából az egereket olyan ketrecbe tették, melynek padlójában elektromos áramütést lehet kiváltani. Megfigyelték, hogy másnap visszatéve az egerek sokkal nagyobb aránya reagált félelmet jelző dermedéssel a kezelt csoportban, mely az áramütés okozta félelem intenzív emlékét igazolta. Amikor azonban ezt a kísérletet olyan egerekkel ismételték meg, melyek foszforilálásra nem alkalmas GluR1 receptort kódoló géneket hordoztak, a norepinephrin szintjének emelésére irányuló kezelés teljesen hatástalannak bizonyult. "következő lépésként olyan egerekkel akarunk kísérletezni, melyekben a GluR1 receptor foszforilálása végleges. Azt feltételezzük, hogy az ilyen egerek nagyon okosak lesznek, azonban valószínűleg állandóan szorongani fognak." - jegyezte meg a professzor.