Egészségügyi hírek

A csontritkulás elleni szerek és a menopauza kapcsolata


A biszfoszfonát típusú gyógyszerek, melyeket a menopauzát követően a csontsűrűség fenntartására és a csonttörések gyakoriságának csökkentésére használnak, befolyásolják a csont összetételét, és növelik a nem tipikus helyeken történő combcsonttörés veszélyét.

A biszfoszfonát-kezelést a csont állományának elvesztésének lassítása és leállítása miatt fejlesztették, hatását a csont természetes lebontási és újdonképződési ciklusának befolyásolásán keresztül fejti ki.

A két, egymástól független tanulmány, melyeket az Amerikai Ortopédsebész Akadémia Éves Találkozóján mutattak be, felveti, hogy a bontási folyamat hosszútávú gátlása az állomány összetételének megváltozását okozza, ami befolyásolhatja a csontok mechanikai integritását, ez pedig atípusos törésekhez vezet.

A Columbia kutatói 111 menopauza utáni csontritkulásos nőt vizsgáltak, ebből 61 legalább négy éve rendszeresen biszfoszfonátot kapott, az 50 kontroll eset kalcium-, és D-vitamin-kezelésben részesült. Eredményeik szerint a biszfoszfonát rövid távon a csontszerkezet szempontjából előnyösnek bizonyult, azonban hosszabb távon ez nem érvényesült, ugyanis a csontok törékennyé váltak, ami atípusos törésekhez vezetett.

A második, a Speciális Sebészeti Kórházban elvégzett vizsgálat 21 menopauzát követően csonttörést szenvedő beteget tanulmányozott, 12-en átlagosan 8,5 éve kaptak biszfoszfonátot. A törött combcsontból mintát vettek, és a biszfoszfonátos betegek anyagát a 9, gyógyszert nem kapó egyénhez hasonlították. Ugyan a két csoport csontszerkezete között nem volt jelentős különbség, azonban az összetételt tekintve a biszfoszfonátos csontok csökkent heterogenitást mutattak, ami csökkentette az ellenálló képességet és atípusos törést eredményezett.