Szem, látás

Sárgafolt-elfajulás: veszélyes lehet a volán mögött


A sárgafolt-elfajulásban szenvedő idős emberek a legújabb szimulációs kísérletben kisebb valószínűséggel vették észre időben a gyalogosokat ahhoz, hogy kikerüljék őket.

"Az Egyesült Királyságban és Európában a jogosítványhoz szűrik a centrális vakfoltokat, az Egyesült Államokban azonban nem" - magyarázta a kutatás vezetője, Matthew Bronstad.

A Harvard Egyetem Orvosi Karának szimulátoros kísérletében a vakfoltokkal rendelkező résztvevők gyakran nem tudtak időben reagálni a veszélyes helyzetekre. Egy 2004-es tanulmány szerint az Egyesült Államokban körülbelül 1,75 millió, főként 65 éven felüli személy szenved központi látótér-vesztésben.

A JAMA Ophthalmology szaklapban közzétett kísérletben 11 olyan személy ült autószimulátorba, akik különböző méretű vakfoltokkal rendelkeztek a középponttól jobbra illetve balra, ahol a gyalogosok és a különböző közúti veszélyek általában felbukkannak. Egy 11 fős egészséges kontroll csoport is elvégezte a szimulációt. Másfél órán át ültek a résztvevők a szimulátorban, a városban 50, városon kívül 90 kilométer per óra sebességgel, és körülbelül egypercenként megjelent egy gyalogos az út valamelyik szélén. A sofőröknek dudálással kellett jelezniük, hogy látták a gyalogost.

A vakfoltokkal rendelkező alanyok a normális látásúakhoz képest később dudáltak, és akkor voltak a leglassabbak, amikor a gyalogos a vakfoltjukban jelent meg. A reakcióidő a normális látású vezetőknél megszokott egy másodperctől öt másodpercig terjedt. A beteg résztvevők néhány esetben egyáltalán nem is vették észre a gyalogost.

A kutatók elmondták, hogy a centrális látótér-vesztésben szenvedő emberek gyakran nem is tudnak róla, hogy egy bizonyos vakfolttal rendelkeznek, amíg a szemorvos meg nem vizsgálja őket. "Az időskori sárgafolt-elfajulásban szenvedő betegek általában maguktól korlátozzák az autóvezetésüket" - magyarázta Dr. Bronstad. A kísérletben a vakfolttal rendelkező 11 résztvevő közül nyolc már korábban abbahagyta a napi rendszerességű autóvezetést.

Az autóvezetési képességet az öregedő szemmel kapcsolatos egyéb tényezők is befolyásolják, így például a szín és a fényerő észlelése, a lassabb fény-sötétség adaptáció, és általában a lassabb vizuális feldolgozás. E problémák leküzdésére léteznek műszaki lehetőségek, például a beszélő GPS, vagy az autóvezetéshez használt szemüvegre rögzített kisméretű lencsék, az úgynevezett "bioptikus teleszkópok", ezeket azonban a kutatással együtt megjelenő vezércikk szerzője, Gordon Legge, a Minnesotai Egyetem kutatója szerint az autóvezetők többsége nem használja.