Pszichológia

Az önbántalmazás nem az öngyilkosság előjele


Az elmúlt évtizedben a Colorado Egyetem két kutatója megalkotta az önbántalmazás legnagyobb elérhető tudásbázisát, amivel teljesen új megvilágításba helyezték a témát.

150 önbántalmazóval készített mélyinterjú, valamint 30000-40000 internetes chat-bejegyzés alapján Patti Adler, a Colorado Boulder Egyetem szociológia professzora és Peter Adler, a Denver Egyetem szociológia- és kriminológia professzora részletes kutatást végzett az önbántalmazás témakörében. A tudósok egy évtizedes vizsgálata teljesen más megvilágításba helyezte a betegséget, amit eddig az öngyilkossággal hoztak párhuzamba.

Az önbántalmazó emberek legáltalánosabb módszerei a vágás, égetés, karmolás, hajtépés, különböző tárgyak és mérgező anyagok lenyelése, vagy bármi, ami fájdalmas, nyílt sebet okozhat. A kutatók eredetileg úgy gondolták, hogy az ilyen destruktív viselkedés az öngyilkosság egyik előjele, mivel főként a tinédzser lányoknál tapasztalták ezt a viselkedési formát. "Közelebbről megvizsgálva teljesen más kép rajzolódik ki arról, hogy mit tesznek az önbántalmazók." - tette hozzá Adler.

A kutatók a tanulmányt megelőzően egyébként klinikai orvosokkal és pszichológusokkal is konzultáltak az esetekről. Adler szerint, bár a múltban ez a viselkedésformát erősen megbélyegezték, manapság már csak egy megküzdési mechanizmus, nem pedig öngyilkos gesztus.

 A tanulmány szerint ezeknek az embereknek a többsége azért okoz sérülést magának, mert egyszerűen oldja a szorongásukat a fájdalom, nyugtatóan hat rájuk. A lelki problémájukat a fájdalommal "kezelik", ami ráadásul nem illegális, nem additív és nem is árt másoknak. "Azok számára, akik egy nehéz élethelyzetben ragadtak, ez egyfajta módszer lehet, hogy javítsanak az életükön". - tette hozzá a szakértő.
A kutatók felhívták a figyelmet, hogy számos ingyenes támogató csoport létezik az ilyen betegek segítésére, valamint más típusú, hatékony gyógyszeres kezelések is rendelkezésükre állnak.